Mert ha már felismerted és teszel ellene, akkor itt a helyed!
Emile Gauvreaunak tulajdonítják ezt az idézetet: “Én is tagja voltam annak a furcsa emberfajtának, amelyet találóan úgy szoktak leírni, hogy egész életükben olyan dolgokat csinálnak, amelyeket utálnak, hogy megkereshessék azt a pénzt, amelyre nem is vágynak, hogy olyan dolgokat vegyenek, amelyekre nincs szükségük, hogy lenyűgözzenek olyan embereket, akiket nem is kedvelnek. “
Szíven ütött amikor olvastam, mert egyrészt innen, a másik oldalról már könnyen láthat
ó a paradoxonja a mondanivalónak, másrészt viszont elszomorító, hogy még ha fel is ismerjük, hogy ilyen az életünk, rengeteget kell tenni érte, hogy ebből a körforgásból kikerülhessünk.
- Valóban olyan dolgokat teszek nap, mint nap , amiket szeretek?
- Biztos, hogy pénzből kell több, hogy jól érezzem magam?
- Olyan dolgokat veszek csak meg, amikre szükségem van?
- Azok az emberek vesznek körül, akiket tényleg kedvelek?
Én Greg McKeown Lényeglátás című könyvének lábjegyzet mellékletében olvastam ezt egy-két hónapja, méltánytalanul eldugott helyen, de ugye egy vérbeli bölcsész mindig megnézi a hivatkozásokat is :). a könyvről mindenképpen írok, még, mert figyelemreméltó is és minimalista is.
Esszencia a végére: olvasd el az idézetet még vagy kétszer!:) Nekem még két kérdés segített a változásokkor: Ki, ha én nem? Mikor, ha nem most?
Üdv, Tünde
A “valamit valamiért” elkerülhetetlen minden ilyen döntésnél. Örülök, hogy Te tettél magadért :).
Nekem karriervaltas kellett ahhoz hogy olyan munkam legyen amit szeretek. Ez anyagi aldozattal is jart, de a nyugalom es az egyszerubb elet mindenkepp megerte.
Viszont tudom, kenyelmes lehet egy olyan munkahelyen maradni evekig, ahol a jo fizetesen, jarulekokon es a rutinon kivul mas pozitivum nincs a szamunkra.
Nagyon köszönöm. 🙂
Ez a blog igazán jól sikerült. Könnyen tudok vele azonosulni 🙂 Gratula.