A kérdés nem más: mire van egyáltalán szükség egy gyerekszobában? A válasz pedig egyszerű: Térre, Időre és Lehetőségekre.
Nem szeretném hosszan bevezetni a témát, de már hónapok óta keresem a tippeket, megoldásokat a gyerekszoba további egyszerűsítésére és egyebek mellett Kim John Payne: Egyszerűbb gyermekkor című könyve jó tippeket ad. A többi inspirációs forrást is folyamatosan megjelölöm majd.
Tehát lássuk mi az, amire NINCS szükség?
Nézzük a leggyakoribbat: a JÁTÉKOKAT!
1. tönkrement játékok: felesleges magyarázni, vagy javítsuk meg, vagy szabaduljunk meg tőlük.
2. életkornak nem megfelelő játékok: most tudom, jön a testvérkifogás, hogy majd neki jó lesz. Ha igen, akkor kerüljön egy “talán” feliratú dobozba, és lássuk meg később.
3. egyfunkciós játékok: amiket úgy csoamgoltak valami mellé és pont csak arra jók, hogy legyenek (mesefigurás, hősös, mekis, gabonapelyhes mütyűrök)
4. erősen stimuláló, idegesítő vagy “minden irányból hű de fejlesztő” játékok: túlterhelik az idegrendszert, a szülőét is (most őszintén, rajtam kívül is volt már olyan szülő, aki alig várta, hogy egy zenélő jószág eleme lemerüljön???)
5. ránk tukmált játékok: ezek azok, amelyek benzinkutakon, szupermarketben lesből támadnak alsó polcon gyerekszem magasságban és nem gondoltuk át rendesen, hogy megvegyük – e…
Még egy kérdés lehet: gyerekkel lássunk neki, vagy nélküle? Egyrészt függ a válasz a gyerek személyiségétől, másrészt az életkortól. A másféltől négy-ötéves korig húzódó “enyém” korszakban a gyerek nélkül talán egyszerűbb kicsit. A magyarázatunk pedig szóljon a gyermek megértési szintjén, hogy miért kerültek dobozba a játékok és hová fognak kerülni.
Valahogy nálunk a gyerekszoba volt mindig is a “homályzóna”. Hogy miért kell éppen most foglalkoznom ezzel? Mert a fiam átszivárgott az én szobámba játszani. Ennek oka persze egyrészt az együttlét iránt igény, de a másik ok egyszerű, nem szeret a szobájában lenni, mert hiába a többszörös kacatmentesítés, még mindig zsúfolt. Így tegnap megint selejteztünk. Három “kidobandó” dobozunk lett. Ma folytatjuk… A mi felesleges, de használható játékaink jelentős része a Máltai Szeretszolgálat Orosházi Játszóterének csoportszobájába kerültek. A mostaniaknak is ott lesz jó helyük. 🙂
Esszencia a végére: Most inkább beharangoznám a következő posztokat, úgy mint:
Miért jó a kevés játék és mi haszna az egyszerűsítésből a gyerekünknek?
Mire van igazán szükség egy egyszerűsített gyerekszobában?
Melyek a rejtett és újratermelődésre hajlamos kacatforrások a gyerekeknél és hogyan egyszerűsítsük ezeket?
Ugye, milyen klassz lesz?
Üdv, Tünde
