Az üresség ijesztő. Üres kamra, üres szekrény, üres bankszámla, üres polcok, üres emberek.
Ma pakoltunk az irodáinkba vissza festés után és hallottam, amint azon lamentálnak a kolléganőim, hogy olyan üresek a falak és ez nem jó. Hogy kéne oda Valami. Sokszor van ez a sürgető érzésünk. Hogy üres a hűtő és vásárolni kell, hogy üres a kapcsolatrendszerünk és ismerkedni kell. 
Jómagam mostanában ismerkedem az ürességgel. Hogy mi van akkor, ha valami, valaki tartósan próbál kicsit üres lenni. Visszahúzódni. Hetek óta törekszem a kiüresedett kapcsolataim felszámolására is. Persze nincs semmi extra hírem. Az üresség tényleg ijesztő.
De valahogy jó is. Mert lecsendesíti a gondolatokat és érzéseket. Segít fókuszálni a lényeges elemekre. Egy üres nap, amikor semmi nincs betervezve bárhogy alakulhat. Akár üres is maradhat. Egy üres polcra bármi kerülhet. De csak egyesével az igazi. Mert ha odateszünk egyet, akkor láthatjuk teljes valójában. Virágzó növényt, dísztárgyat, képet és igen, akár egy embert is.
Esszencia a végére: Keríts egy üres polcot, asztalt! Hagyd úgy egy hétig.!Kettőig. Tovább. Azután tegyél rá csak Egy dolgot! Figyeld a változást! Figyeld magad! Éld át, hogy milyen… éppen ezt teszem én is 🙂 …
Kép forrása: peterdarling.typepad.com
Örülök, hogy inspirálónak találod. Én még most is küzdök a töredék megmaradt cuccokkal és sokszor érzem, hogy még mindig nem voltam elég bátor a dologban. A vásárlás visszaszorításában viszont végre toronymagasan jó vagyok :). Sok sikert és gyere máskor is! 🙂
Ez nagyon jó gondolat. Én is kipróbálom.
Az igazi nagy gond az, hogy egész életünk során szépen felépítettünk egy hatalmas bálvány hegyet a dolgainkból, és ennek visszabontása nagyon nehéz. A fejben kezdődik, miközben a világ dübörög mellettem, hogy mi mindent vegyek meg ahhoz, hogy boldog és elismert legyek.