Csak ez segít, ha elborít a káosz!

Érzed a feszültséget? A sürgetettséget? A nyomást? Néha még én is érzem.

Még most is előfordul, hogy átmenetileg elborít a káosz.  Az, hogy túl sok mindet szeretnék egyszerre csinálni. Vagy túl sokféle hang mondja meg belül, hogy mit tegyek, hogyan nézzek ki, hogyan érezzem magam. Vagy ránézek egy kupac papírra, ruhára, miegymásra és egy percre érzem a tehetetlen döbbenetet, hogy ez meg hogy a fenébe került ide…

Egyetlen megoldás van: cselekedni kell. Nincs bevonzás, nincs gondolattal teremtés, nincs majd-lesz-valahogy, nincs majd-az-idő-megoldja. (Mindenkitől bocs, aki hisz a Titokban, Ők tekintsék fokozottan ezt magánvéleménynek.)

Tapasztalataim szerint az idő két dolgot szokott megoldani: a születést és a halált. Ez a kettő oldódik meg idővel. A szerencsés esetekben egészséges gyerekek születnek és enyhül a gyász. Erre a kettőre képes az idő.

Minden egyéb esetben az segít, ha teszünk valamit. Bármit. Még egy rossz megoldás is beindítja a lelki működést és kibillent a tehetetlenségből. A tehetetlenség feszültséget szül, a feszültség további feszültséget. A cselekvés, a kontroll érzete, hogy hatással vagyunk a saját életünkre, ez mind megmozdít.

Ha megszakítjuk a kört azzal, hogy cselekszünk, egyszerűsítünk, selejtezünk, újratervezünk és még egyszer egyszerűsítünk: a káosz visszahúzódik és teret ad Neked, Nekem, Nekünk :).

Üdv, Tünde