Hat hónapja, hogy hivatalosan is minimalista lettem. Ennek örömére egy kis összefoglaló azokról a szokásokról, helyzetekről, amelyeken sikerült változtatni és azóta is fenn tudjuk tartani:
– továbbra sincs mikrónk, ez volt az első hivatalos lépésünk
– továbbra sem nézünk tv-t (bár a múltkor vendégségben végignéztem a BL-döntőt és igazán tetszett…)
– halad a projekt 333, vagyis immár egy hónapja eszerint öltözködök és még nem kaptam negatív kritikát…
– sikeresen szerződést módosítottam a mobilszolgáltatónál, így már nem vagyok “korlátlan”
– felfedeztem további holmikat is, amire nincs szükségünk, pl. drága kapszulás kávéfőző és társai, amik már más helyre kerültek, vagy folyamatban van az elhelyezésük
– még mindig keveset vásárolok
– sikeresen berendeztük a “rendelőt”, eltávolítva három megtermett kukás-zsáknyi középiskolai és egyetemi jegyzetet, dossziékat és minden nippet és kis terítőt (komolyan!), pedig igen messziről indultunk ebben
– továbbra is könnyebb rendet tartani és takarítani :).
Esszencia a végére: Mi lett a hatása ezeknek a változásoknak? Kevesebb stressz, több idő, nagyobb szabadság, több kontroll, kevesebb tulajdon, több hely. Sokkal több hely. A lakásunkban, a fejemben, a szívemben :). Próbáld ki! Vajon Neked hol lesz több hely?
Üdv, Tünde
Kedves Ági! Tudom, nehéz helyzet :(. Talán érdemes lenne kipróbálni azt a módszert, hogy kategorizálsz, “napi szinten fontos” “talán kelleni fog” és tutira nem fog kelleni dobozokra (adomány vagy kuka). Csak a napi szinten fontosat kibontani és egy hónapig csak azt kivenni a talánból, ami éppen kell. Ki fog derülni, hogy mi kell igazán és mitől otthonos egy környezet. Joshua -Ryan párosnál olvastam, ők is csináltak egy packing-partyt. Azutén egy hónap múlva a dobozok 90 %-a csukva maradt és már nem is hiányzott. 🙂 Kitartás! Nem veszteség – hanem nyereség!
Kedves Tünde! Most éppen ebben az élethelyzetben vagyok, költözés előtt, pakolás közben, igazi konzumáló gyűjtögetőként. Hihetetlenül nehéz megválni az emlékektől mindenhez fűz valami – s persze el sm tudok képzelni egy kedves tárgyak nélküli , lélektelennek tűnő környezetet. Közben pedig harmad akkora helyre költözöm. Jaj
Igazad van, ezen múlik. Bár Freud szerint sokszor nem árt némi szenvedésnyomás sem… 😉
Szerintem az egész csak azon múlik, hogy valaki akar e változtatni az életén vagy nem. Én például 5 éve kidobtam a TV-t és egyáltalán nem bántam meg. Origo