Mert magyarázat mindig van. Arra, hogy miért érezzük azt, amit. A praxisban és a környezetemben is a “nem szerettek eléggé” és “a rossz tapasztalatom van erről” a két favorit magyarázat, amit a leggyakrabban hallok.
Ez magyarázza, miért élünk túlhaladott, egymás mellett elkommunikáló kapcsolatokban vagy egészségtelenül vagy lustán, rendetlenül, magányosan, sorolhatnám.
A valóság az, hogy a magyarázat nem mentség.
Talán számos esetben magyarázza a tegnap döntéseit, de a Ma döntéseit, a Most hozott döntéseket nem magyarázza.
Yalomnál olvastam, de később rátaláltam a gondolat forrására Lao-Ce taoista filozófiájában: Felelősek vagyunk azért, amit megteszünk és azért is, amit nem teszünk meg.
A rendbe nem hozott anyagi helyzet, az elhanyagolt kapcsolatok, a mai napig le nem rendezett, múltbeli történések ugyanúgy a mi felelősségünk a mai napon.
Mi gátolhat abban, hogy a döntéseinkkel egyszerűsíthessük az életünket?
– félelem a megítéltetéstől, mit szólnak majd mások
– félelem a kudarctól, hogy nem fog menni
– félelem attól, hogy nem fogadnak így el
– félelem a döntési szabadságtól, mert ha korábban hoztunk rossz döntéseket, akár most is hozhatunk…
– félelem az ismeretlentől, a komfortzónán kívülitől, a lehetőségek sokaságától
Ha egyszerűsíteni akarunk háztartásban, gyereknevelésben, életmódban, munkában, érdemes végiggondolni ezeket a potenciális félelmeket. És azután számoljunk le velük! Hogy ez tényleg ilyen egyszerű -e? Egy lépés és kiderül. A kezdő lépés kell.
Esszencia a végére: Ha eljutottunk a magyarázatig, az jó és fontos, ha elfogadtuk, hogy az nem mentség, még jobb. A merünk új döntéseket hozni még ma: a legjobb!
Üdv, Tünde
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: