Nincs ajándék? De jó!

A dolog lényege, hogy nem kapott ajándékot tőlem. Semmi
játék, semmi felesleges cucc. 

Élményt kapott ugyanis. Elmentünk egy új helyre
pizzázni (Isten tudja miért, de nagyon szeret így enni valahol, már négyévesen
szeretett étterembe menni :))
és utána vettünk egy kis nasit (egyébként is vettünk volna) és filmet néztünk
együtt itthon. Együtt voltunk.

A minimalizmus egyik nagy kihívása számomra a
gyereknevelésben nyilvánul meg. Hogyan vezetem rá erre az útra azt a gyereket,
aki lát tévéreklámot (én nem látok, erről már írtam itt) és olyan gyerekek
között tölt el napi 8 órát, akik zömmel nem eszerint az elv szerint élő családokból
hozzák a mintáikat? Hogyan tanítom meg, hogy az értéket ne a tabletben, menő
bicikliben, engribördzös pólóban lássa? Hogyan vegyem rá, hogy ne akarjon
megvetetni valamit, ami Éppen Akciós!?

Az első lépést már karácsonykor megtettük: egy ajándék volt
a fa alatt, csak ő kapott Egy ajándékot és kész. Most tettünk még egy lépést. Hogy hová sikerül majd eljutnunk
ezen az úton? Bízom benne, hogy messzire és le fogom írni, ígérem! 

Esszencia a végére: Bátran vond be a környezeted is a
minimalista törekvésekbe, főleg a gyerekeket! Lépésenként meg fogják érteni és
értékelni fogják!

Üdv, Tünde