
Egyszer egy tanárom azt mondta, a gödör alján azért jó lenni, mert az ember végre megpihenhet és szétnézhet. Amíg lefelé csúszunk, addig elfoglal a kapaszkodás, és nem látunk tovább az orrunknál. Bár igaz ez a depresszióra és sok egyéb dologra is, most leginkább annak az analógiájára használnám, hogy ragaszkodunk régi dolgokhoz, tárgyakhoz, a kapaszkodáshoz és…
Tovább »