A csend hatalma

“Olyan CSEND van nálad. Meg lehet szokni…” – mondta a minap a Számomra Fontos. Ültünk este a kanapén, lábunk fenn a dohányzóasztalon. Hallgattuk a csendet. 

Nem szólt a tévé, nem szólt zene. Beszéltünk kicsit, hallgattunk nagyokat. 

Mindig szerettem csendben lenni itthon – a legjobban a nyári hajnali csendet szeretem. Általában nyáron együtt kelek a Nappal, forró tejeskávét iszok és hallgatok. Vagy írok, az is előfordul.

Ebben az új életben valahogy több a csend. A falak fehérek. Kevés a bútor. A dohányzóasztalon egy cserép illatos, fehér jácint van mindössze, mert szeretem feltenni a lábam. Az olyan pimaszul otthonos. Van egy hosszú fehér szőnyeg, amin jógázni szoktam. Olyankor a légzésem hallgatom.