Az egyik leggyakoribb ellenállás, ami bennem is felmerült természetesen, hogy egy tárgy túl értékes ahhoz, hogy kidobjam, vagy elajándékozzam. Mert családi örökség, mert tényleg sokat fizettem érte egyszer és hasonlók. A kérdés: mi legyen vele?
A válasz egyszerű: használni kell!
Ha fontos, ha értékes, ha sokat jelent és számít, hogy az enyém, akkor igenis használni kell. Nem csak évente egyszer. Mindennap. Ezzel becsüljük meg, amink van.
Ünneplős tányérok, szép abrosz, gyertyatartó az esküvőről, pehelypaplan különleges napokra és alkalmakra?
Nem minden nap különleges, amikor élünk?
Az utóbbi hónapokban a környezetemben zajló események egyre inkább felhívják a figyelmem a mulandóságra. A saját mulandóságomra is. Félreértés ne essék, nem halni készülök, de nem félek feltenni magamnak a fontos kérdéseket: Mit szeretnék, hogy maradjon utánam? Étkészletek, nippek, fél könyvtár, gardróbnyi cipő és táska? Biztosan nem. Tudom, mit szeretnék magam után hagyni: értékes, értelmes életet és nem kacatokat. Kevés, de értékes dolgot és emberi tartalmat.
Esszencia a végére: Minden, ami számunkra értékes, foglalja el méltó helyét a mindennapjainkban! Hogy ez nem csak tárgyakra igaz? Pontosan.
Üdv, Tünde
kép innen: publicdomainpictures.net
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: