Makrohullámokon

Ma hajnalban kihúztam a mikrosütőt, mármint a a dugajból.

Kipróbálom az életet makrohullámon. 

Egyre világosabb számomra, hogy az egyszerűbb élet, a “simplicity” vagy “minimalism” a szokásokról szól. És ez barátaim, akárhogy is nézzük, egy pszichológus asztala.

Tehát a kérdés: milyen szokások kapcsolódnak nálam a mikrosütőhöz?

1. újramelegítem benne a kihűlt tejeskávéim

2. kukoricát pattogtatunk benne

3. holmikat tartunk a tetején

Írhatnám, hogy ételt melegítünk benne, de nem tudom felidézni a legutolsó alkalmat, amikor megtettem, tehát ez a kijelentés nem állná meg a helyét.

Nézzük újra röviden, de részletesen:

1. Rengeteg kávét iszok itthon (máshol is), általában szellemi munka közben, vagy olvasás közben, ami azt jelenti, hogy a folyadék simán kihűl, ha igazán belemerülök. Ez igen gyakran előfordul. 

Ez tehát a szokás. 

Mit jelent maga szokás Nekem? Otthonosságot, kis szünetet, feltöltődést. Amit nem élvezek igazán, mert párhuzamosan végzek cselekvéseket. (Most is itt van egy csésze mellettem félig telve, persze hidegen, mert az előbb kortyoltam , brrrr.)

A megoldás tehát: vagy dolgozok, vagy kávézok. Hááááát, meglátjuk.

2. A kukoricát a fiam szereti, én nem eszem a keményítő miatt. Régebben anyukám egyszerűen egy lábasban pattogtatta fedő alatt. Murisnak találtam, hogy amikor megnézte, hogy készen van-e, egy kósza szem mindig kipattant a lábasból. Tehát legközelebb, ha mindenáron kukoricázna a fiam, elő a lábas és hadd szóljon. 

A hármas pont így elolvasva annyira röhejes, hogy nem részletezem. Legyen elég annyi, hogy ha nem lesz mikrosütőnk – ami, ha sikeres a kísérlet napokon belül megvalósul – nem lesz mit tartani a tetején.

Esszencia a végére: 

Vizsgáljuk meg egy adott tárgyhoz kapcsolódó szokásainkat, nézzük meg érdemes -e megtartani a szokásokat és eljutunk oda, érdemes -e megtartani a tárgyat magát. 

Viszlát mikro, üdv friss kávé!

kép innen: www.inesperkovic.com