Amikor az első lépés már a sokadik…

Előszó:

Két héten belül elköltözök abból a lakásból, ahol az elmúlt két évben laktam.

Selejtezek. Eddig ez volt a szavam arra, amit csinálok. Dobozolok, szemeteszacskókat hurcolok a konténerhez, szortírozok.

Ez lesz a 15. költözésem beleszámítva mindent, amikor is tartósan már helyen aludtam és a cuccaim velem voltak.

És most íme a projekt:

MINIMALISTA VAGYOK. Nem voltam és nem leszek, csak vagyok.

Itt, ebben a blogban fogom nyomon követni napról napra, hétről hétre, hogyan szabadulok meg apránként a fogyasztói társadalom által rám pakolt terhektől. Leírom azt az utat is, amit idáig megtettem az elmúlt másfél évben. Leírom azokat a nehézségeket, amiket éppen ma is megéltem a könyvespolcom előtt állva – mert hát karácsony ide-vagy oda  ma is pakoltam kicsit – hogy melyik az a könyv, ami maradjon és hogy hová is menjen a többi: könyvtárba adománynak, barátoknak, vaterára?

Légy üdvözölve, ha Te is úgy hiszed, a kevesebb lehet több! Nézd meg mire jutok!

Én már nagyon kíváncsi vagyok :).

Üdv, Tünde